Az amerikaiak szeretnek egyszerű és velős címeket adni a filmeiknek. Mi magyarok meg úgy gondoljuk, hogy megy ez nekünk jobban is. Bár ez nem mindig jár véleményem szerint teljes sikerrel, "A férfi mögött" című film esetében a "félrefordítás" frappánsra sikeredett. Az eredeti cím a "The Wife", aminek a jelentése a feleség. A kettőt ötvözi viszont megkapjuk nagyon lesarkítva ennek a drámának az esszenciáját. Mindjárt ki is fejtem, hogy miért.

A történet egy házaspárról szól, Joe és Joan Castlemanről. A férfi író és éppen megkapja az irodalmi Nobel-díjat, ennek az eseményei a film vezető szála, közben sok visszatekintéssel a múltba, ami lépésről-lépésre új színezetet ad az egész történetnek. Hogy hogyan kerültek össze, ki milyen ambíciókkal futott neki a kapcsolatnak, hogyan alakult a karrierjük. A film dinamikája fokozatosan építi a feszültséget, kellően leköti az ember figyelmét. 

A középpontban a feleség, Joan áll. Rendkívül intelligens nő, aki az egész életét és ezáltal a saját ambícióit alárendelte a férjének és az ő irodalmi karrierjének. Nem vett tudomást a hűtlenkedéséről, magyarázkodásáról, állandóan megalkudott, kompromisszumokat kötött. Glenn Close szerintem tündököl a szerepben. Azt a jellemfejlődést, amin a karaktere keresztül megy, tűpontosan hozza. Egy majd negyven éve házas nő, akinek szinte az egész élete a szeretett férfi kiszolgálása és segítése, annak révbe érése pillanatában egyszer csak rádöbben, hogy időközben feladta önmagát és a saját tehetségét hagyta elnyomni. Aztán amikor eljön az átadó estélye és Joe elmondja a köszönő beszédét, amiben minden megköszön a feleségének, elszakad a cérna és nem tudja tovább elfojtani a mély önmagát. És a színésznő mindezt akkora eleganciával teszi, hogy le a kalappal.

No Joe Castleman karakterét sem kell félteni, illetve az őt alakító Johnatan Pryce-t. Egy férfi, aki bár szereti feleségét és szinte már mondhatni függ tőle bizonyos értelemben, mégsem tudja a saját egóját alá vagy mellé rendelni ennek a kapcsolatnak. Ennek a hozadéka a folyamatos megcsalás, a karrierféltés és az a lelki nyomás, amit feleségére gyakorol. Zseniálisan van meg benne az intellektus, az agresszivitás és akaratosság. Utóbbi kettő leginkább a fiával való kommunikációján látszik. Közben pedig retteg tőle, hogy felesége ott hagyja és próbálja negédesen bizonygatni érzéseit, amik szerintem valahol őszinték is, a maguk kicsavart módján.

Aki még a szereplők közül szerintem külön említést érdemel, az Christian Slater, aki egy sikerhajhász újságírót/írót alakít. Kicsit tenyérbemászó, de ez kell is a karakteréhez. Valamiért ő a fejemben akciófilmek szereplőjeként van a fejemben leginkább és számomra igen kellemes csalódás volt ebben a filmben.

Visszatérve "a feleség" és "a férfi mögött" zseniális összecsengésére - spoiler nélkül nehéz lenne elmondani, hogy miért is az, így azt tanácsolom, hogy nézzétek meg. De tényleg!