Kultúregyszarvú

A coming-outok, felvonulások és a másság ünneplésének korát éljük - elméletben. A gyakorlatba ültetése ennek a gondolatnak már nem ennyire zökkenőmentes, de az irány az elfogadás, ami mindenképpen reményre ad okot. Ennek jegyében egyre több film és sorozat készül, ami közelebb vihet minket a témához. Ennek a témának egy igen érdekes megközelítése a BBC által jegyzett Gentleman Jack, ami az 1800-as évekbe repít vissza minket nézőket.

Először a történet alapja röviden: adott egy főhősnő, Anne Lister, aki sokéves utazgatás után 1832-ben visszatér Halifaxba. Egykori nemesi család sarja, aki még mindig módos, hála az örökölt családi vagyonnak. Elhatározza, helyreállítja ősi otthona, a megkopott Shibden Hall régi dicsőségét. Ehhez szénbányát kell szidnia és bár a kor elvárásai szerint férjhez kellene mennie, ám itt jön a csavar: Anne a nőket szereti.

Kezdjük hát a kritikát Anne karakterével. Szerintem Suranne Jones, az Anne-t alakító színésznő remekül elkapta a karakterének lényegét. Anne korának egy igazi tomboya. Érdeklik a tudományok, szeret utazni, tanult, okos, szellemes, nem riad vissza a konfliktusoktól, fegyvert sem fél ragadni és a kinézete is igen férfias. Ez már önmagában is elég kirívó az adott korban - hisz ez nem az a klasszikus szerep, amit akkoriban a nőknek szántak.  Ezt még tetőzi az a tény, hogy a saját neméhez vonzódik, amit a társadalom szintén nem néz jó szemmel. Ahogy halad előre a cselekmény, szép lassan kiderül, hogy a kemény álarc igenis érzékeny, jólelkű és mély érzésű személyt takar, aki bár erős, küzd a környezetével és a démonaival. Számomra hiteles volt a kicsit különc karakter. A nézőkhöz kikacsintások különösen tetszenek. A szerelmi szál mellett a férfiak világában való boldogulás is érdekes korrajz.

Az ő szívének tárgyát képező Ann Walkert Sophie Rundle alakítja. Neki az érzelmek és jellemfejlődés igen széles skáláját kell megmozgatnia magában, viszont ezt elég hullámzóan sikerül csak nekünk átadni. Néha brilliánsan őszinte, néha viszont kifejezetten gyenge. Azt nem tudom eldönteni, hogy ez a színésznő teljesítménye vagy a karakter kialakítása. Kicsit emlékeztet a Veszedelmes viszonyok Madame de Tourvelt jellemére. Sorsuk alakulásában is van némi párhuzam. Anne húgát a Trónok harcából ismert Gemma Whelan alakítja. Tökéletes ellenpontja nővérének. Tisztelettudó, klasszikus, a kor elvárásainak mintája, aki a testvérével való feszültség ellenére is elfogadja őt a másságával együtt. A család kimondottan toleráns e tekintetben és nagyon támogatóak. Marian a tipikus kistestvér, szerintem igen mulatságos, komikus szerep. Tetszett a játéka.

A jelmezek hitelesek, a mellékszereplők is jól játszanak. A blöffös mellékszál számomra külön fénypontja a történetnek. A sztori sok lehetőséget hagy a folytatásnak. Úgy néz ki az első évad után az HBO és a BBC is úgy gondolta, hogy érdemes, mert berendelték a második évadot is. A zene és a főcímdal ír jellegével számomra csillagos ötös.

Számomra a nagy tanulság az, hogy bármennyire is különböznek az emberek a nemi hovatartozásukat illetően, mégis a végén egyre vágynak. Egy életre szóló társra, akivel együtt lehetnek. Jóban-rosszban.